Célnyelvi mérés
Idegen nyelvi mérés
Admin belépés
Honlap Határtalanul! 2014

 

A 45 éves Petőfi iskola névadója nyomában


A Miskolci 10. Számú Petőfi Sándor Általános Iskola és a Rónai Ferenc Tagiskola 28 hetedik osztályos tanulója három tanár kíséretében 2014. április 29-től május 1-jéig felejthetetlen napokat töltött Észak-Erdélyben, a Partiumban, a Határtalanul!- pályázatnak köszönhetően.

Az első napon Muhi Sándor nyugdíjas művésztanár idegenvezetésével jártuk végig a különböző helyszíneket. Szatmárnémetiben megtekintettük többek között a Püspöki Palotát, ahol azt az erdődi oltárt őrzik, amelynél örök hűséget fogadott egymásnak Petőfi és Szendrey Júlia. Ebben a városban megkoszorúztuk Kölcsey és Petőfi szobrát.

Utunkat Erdőd felé folytattuk. Felmentünk a sok viszontagságot megélt várhoz, melynek falai között 1847. szeptember 8-án házasságot kötött a szabadságharc költője. A Petőfi - Szendrey szobornál versek és naplórészletek segítségével idéztük fel a költő és Júlia szerelmét, majd elhelyeztük az emlékezés koszorúját.

Nagykárolyban megkerestük az Arany Szarvas Fogadót, melynek emeleti ablakából kinézve pillantotta meg először Petőfi a későbbi kedvesét. Elmentünk Kaffka Margit szülőházához, majd sétáltunk a gyönyörűen felújított Károlyi-kastély kertjében, és nemzeti színű szalagot helyeztünk el Károlyi Sándor szobránál.

Érmindszenten (Adyfalván) Ady emlékének adóztunk. Szülőházánál felidéztük életét és pályáját, majd megkoszorúztuk a szobrát.

Szállásunk Koltón volt, ahol - falusi turizmus keretében - 3 családnál laktunk. Szívélyes vendéglátásban volt részünk, nagyon finomakat ettünk.

A második napon szintén idegenvezető kalauzolt minket. Nagybányán az Ásványtani Múzeumban gyönyörködtünk a világhírű ásványokban, az ún. ”bányavirágokban”. Utunkat a Bódi-tó felé folytattuk. Aki akart, felült a libegőre és onnan gyönyörködött a tájban; a többiek pedig sétáltak, fociztak, hintáztak. Szakállasfalván kívül–belül megcsodáltunk egy 1700-as években épült lápos-menti fatemplomot. Koltó határában ittunk a Vajda-forrás vizéből, ahonnan Petőfiék is hordták annak idején az ivóvizet. A koltói református temetőben nyugszik gróf Teleki Sándor, a „vad gróf”, akinek sírjánál szintén koszorút helyeztünk el. Este táncházba hívtak minket a koltói fiatalok. Négyféle táncot tanítottak meg nekünk, énekeltek, csujogattak. Az egyórásra tervezett program jócskán elhúzódott, mert olyan jól érezte magát mindenki. És a napnak még mindig nem volt vége…! Mivel ez volt a májusfa-állítás (ahogy ott mondják: a „májfa–állítás”) éjszakája, nagy meglepetésünkre a helybéli fiúk titokban meglepték a miskolci lányokat egy sudár májfával. Ezt egy közös dallal köszönték meg a lányok. Éjszaka hallottuk, hogy cigányzenészek is járták a falu utcáit, és itt-ott szerenádot adtak.

Az utolsó napon ismerkedtünk meg a híres koltói Teleki-kastéllyal, ahol Petőfi és Júlia a mézesheteit töltötte. Az itt töltött 6 hét alatt legalább 28 vers született a somfa alatti kőasztalnál. A kastélyban ma a Teleki-Petőfi Múzeum működik. A kertben Petőfi és Szendrey Júlia egészalakos szobránál elmondtuk a Szeptember végén című verset, és letettük a koszorúnkat. Útban hazafelé ismét megálltunk Szatmárnémetiben, ahol a Római katolikus székesegyházat csodáltuk meg, majd a tőle nem messze lévő Vécsey–ház udvarában a szatmári békekötést idéztük fel. Itt szalagot helyeztünk el az emléktáblánál.

Kissé fáradtan, de számtalan felejthetetlen élménnyel gazdagodva tértünk haza.

Kovács Béláné, Naftz Istvánné

és Sallai Márta